[Patti]

Sziasztok! Nagy kérésem lenne! Nem tudom, van-e közületek valaki, esetleg ismerős, aki a World of Warcrafttal játszik... A szakdolgozatom ugyanis a szerepjátékokkal foglalkozik, a kérdőívet pedig a WoW-hoz készítettem. Nagyon örülnék, ha tudnátok segíteni, mert még kell kb. 58 ember, aki kitölti. A kitöltés anonim, csak pár percet vesz igénybe. Nem minden kérdés kötelező, a "hülye kérdések" átugorhatók Itt a linkje:

https://docs.google....IVE1PVTF4eHc6MQ

Elég érdekes téma ez a dolog egy szakdolgozathoz, végeredményben azért is választottam ezt, mert online szerepjátékokkal kapcsolatos érdeklődésem miatt sokan furcsán néztek rám, és gondoltam, "hivatalos cáfolatban" próbálom leépíteni a sztereotípiákat Persze a WoW-játékosoktól függ majd, mi sül ki belőle...

Előre is köszi, ha tudtok segíteni, akár csak továbbküldéssel is!

[aiwart]

sheenard írta még 28 January 2006 - 13:23 a következőt:

"Ma a reggel.hu -n megjelent egy cikk a szerepjátékokról... üdítő ellenéteként az évtizedes negatív újságírói-társadalmi hozzáállásnak.

Ajánló az SFportálon: http://www.sfportal.hu/content/view/911/94/"

Azóta ez a link sajnos már nem él, és azt szeretném megkérdezni, hogy valaki nem mentette el a cikket, vagy nem tudja esetleg hogy mi a pontos címe, hogy máshol meg tudjam keresni? Fontos lenne. Előre is köszönöm.

[Valltreasia]

Ijjam pattanásig feszült a célpont tisztán látszott nem volt menekvés
számára, mikor egy ág roppant mögöttem. Mire feleszméltem már
hátsómon éreztem bakancsának orrát, és lecsúsztam a domboldalról
a préda elmenekült... . Mire vissza kecmeregtem a dombra csak
pár csont maradt a támadó helyén és a jóllakott cicusom.
Csendben megjegyeztem magamnak: ma sem kell etetni

[Lloth]

Persze, egy számítógépes játékból is zúdulhat annyi erőszak és horror rá, mint teszem azt a Cthuluból (aminek van amúgy is PC játék változata), de szerintem egy 10 éves gyerek ne is játsszon ilyen játékokkal.
Amúgy Magust vagy D&D-t is lehet horrorosan mesélni, de általában nem ez a jellemző, míg a Cthulunak, Kultnak, WoD-nak, stb. ez az alapja, a hangulat nélkül voltaképp halott a játék.

[Sax]

Hú ez érdekes...
szóval elő kell kotornom a szerepjátékos tapssztalataimat majd legközelebb ha tárgyalásra vagy csajozni megyek?
nemtom...
Persze nyílván az eljátszott karakterek kötődnek a játékoshoz (én pl még sosem játszottam nekromantával=nem vagyok perverz ) de azt nem gondolom hogy a játékból átvettem volna mintákat
vagy csak az a baj hogy nem igazán kell izzadt dagadt kocsmárosokkal és csinos vörös hajú nagy mellű felszolgálókkal naponta kapcsolatot építeni?

DE nyílván ad egyfajta kifejezőképességet, és nem csak nyelvileg, hanem szituációs szinten, mondhatni néha felér egy problémakezelő tréninggel és mondomo nem feltétlenül azért mert az NPCket kell lerendezni hanem mert a többi játékos másként viselkedik, vélekedik, reagál és velük kell közösen együttműködve (nem csak ingame) együttműködni

a korosztály meg megint jó kérdés, unokaöcsémet kb éppen írni tudó korától bevettem játszani, és nem tudatosan de mi is merp el kezdtük, majd jött az Earthdawn
és szerintem egyátlagos számítógépes játékból is ér egy gyereket annyi negatívum (sőt sokkal több, ugyanis ott nem ő képzeli el hanem az agyába kapja a horrort) mint ha nálam játszik
ettől függetlenül 10 éves kora előtt majd speckó RPG-t írok a gyerekeimnek lehet játszani a koala macival, a pandamacival, a jeges macival meg ilyenek

De hogy játszani fog az tuti

[Tango]

Tökéletesen igazatok van.
Én csak az egyetemen kezdtem el játszani, de nem bántam meg. Szépen sorban jött a MERP (a régi), Earthdawn, AD+D, Cyberpunk, Magus, Ars Magica. Mindegyik szép emlékeket(is) hozott. És amikor én meséltem a fiatalabb generációnak ( középiskola elején voltak ), akkor már nem lepett meg, ha egy játékost át kellett szoktatni a 12éves mágusról egy felnőttebb világra. Bár igaz, lehet az M-t is ésszel játszani, csak a játékosokban benne élnek a régi beidegződések a megszokott rendszerekkel kapcsolatban.
Egy új világ mindig tiszta lapot hoz, de egy új mesélő is képes lehet erre. Nálam rendszeresen előfordult, hogy a középiskolás vérpistikék a már megszokott Cyberpunk2020 első játékán tanultak meg olyan karaktert generálni, ami életképes (pl.: műveltség 1 : Tudsz olvasni! ). Az ilyen "fejlesztett" karakterek már valódi embereket is modelleznek, így lehet belőlük tanulni.

[Akito]

Egyetertek Lloth.

Hiaba akartam volna vampiret jatszni 12 evesen, kozelebe sem ertem volna a valodi ertekenek, amit adhat. Bar en fokent a negativ hatas miatt mondtam, hogy nem midegy kivel, mit, mikor, hol..ha a 10 eves gyerekem elsokent a Cthulu utan erdeklodne, komolyan el kellene gondolkodnom a nevelesi modszereimen. Marpedig van ilyen es ez baj...bevon masokat ami fokozza a rossz jellemfejlodes eselyet es mar is el lehet rontani szerepjatekkal valakit...ezt en sem tamogatom es ez ellen en is kardoskodnek a mediaban, ugyanakkor a szerepjatek tulnyomo resze epito es pozitiv elmeny. Ezt is reklamozzak!!

[Lloth]

Egyébként úgy gondolom - ahogy alább valaki már mondta - tényleg nem mindegy, hogy ki, mikor, mivel játszik. Teszem azt egy 10 éves gyereknek hülyeség bemutatni a Cthulut, vagy Kultot, de még talán a WoD-ot is, pedig az sokkal enyhébb az előbbi két horror játéknál, mert 1. nem érti 2. nála még tényleg lehet, hogy rosszat álmodik 3. emiatt nem tudná élvezni úgy sem.
Ha 10 évesen D&D-ben vagy Magusban, vagy MERP-ben eljátssza, hogy ő a hős, aki megmenti a királylányt, azzal semmi gond. De szvsz vannak kifejezetten egy érettebb korosztálynak készült rpg-k, mint az említett Kult, vagy Cthulu.

[Norris]

Hali!

Akito elég jó látja a dolgokat. Azt kell mondjam, hogy a média nem véletlenül téved a "lápba". Annak ugyanis nem sok szenzáció és hír értéke van, ha azt írják, hogy "Intelligens és művelt emberek játéka". Nem, nekik az kell, hogy egy 15 éves, erősen kiforratlan, és befordult kissárcot mutassanak, aki üveges szemmel bámul a semmibe és nem képes egy kerek mondatot kinyögni, aminek alanya, állítmánya, eleje, közepe és vége van. A szerepjáték ilyen téren mindig is alulreprezentált volt. Annó ezért igyekeztünk olyan embereket a rivaldafénybe állítani az egyesületünkkel, akik valamelyes enyhítettek ezen a képen.
Annak a társaságnak, amelyikben annó én mozogtam és kezdtem velük együtt játszani, annak tagjai legalább 70%-ban azóta diplomázott, jólszituált, néhol vezető, felelős beosztásban lévő emberek. Mondhatni, hogy szinte már csak nekem van vissza a diploma, de én mindig is "későn érő" típus voltam.
Szóval ezeknek az embereknek az előmenetelén nem csak, hogy nem rontott, de szerintem sokat javított a szerepjátékos tapasztalat, pont azért, amit Akito mond. Megtanultak felvenni és eljátszani olyan szerepeket, amit az élet vár el tőlünk. A játékülések alatt ezeket - ilyen-olyan formában - már lejátszották, így nem ismeretlen számukra.
A szerepjáték megítélése sokban változott a kezdetek óta, és nem csak a megítélése, de a játékosi szokások, és struktúrák is. Van ami örökre elvszett, de van olyan is, ami újonnan került a köztudatba. (Ami elveszett az nem feltétlen volt rossz, és ami bejött helyette az nem feltétlen jó.) De ezekről majd máskor.

[Akito]

Ahogy nezem, a szerepjatek arra is megtanithatott volna, hogy nezzem vissza a levelemet elkuldes elott.
Bocs a helyesirasert!