[Cyberpunk]

Sziasztok!

Látom évek óta nem volt hozzászólás. De azért próbálkozok.

Az, hogy egy androidot emberi formájúra tervezzenek teljes mértékben fölösleges és óriási pénzkidobás. Tulajdonképpen semmi szükség rá. Elképzelem a Star Wars aranyszínű C3-PO-ját. Aki egy tolmács droid. Mi szükség van egy ilyen gépnek emberi alakra? Elég ha "hall" és "beszél" és úgy van megépítve, hogy akár az ember zsebében is elférjen.
A mai konyharobotok. Pl: kávéfőző, mikrósütő teljesen tökéletesen olyan formában, amilyenben elterjedtek. Értelmetlen lenne egy robot aki odasétál a vízcsaphoz és megtölti a csészét vízzel, lefőzi a kávét, és az ágyba hozza. Ha ilyen gépeket képes az ember építeni, lényegesen komolyabb feladatok elvégzésére kell használni. Olyan munkákat kell vele végeztetni amelyek az ember számára veszélyesek. (Pl: bombák hatástalanítása, barlangok felfedezése, bányászat, űrkutatás, ...ésatöbbi.) Viszont ennek semmi köze a három Asimovi törvényhez. És teljesen elkülöníthetők egymástól a különböző feladatok.
Mert például egy kávéfőzőnek nem kell nyelveket beszélnie ahhoz, hogy elvégezhesse a feladatát.

[Chevenix]

Olvasta valaki Frank Scha:tzing Raj című könyvét? Leír benne egy kísérletet, amelyben az amerikai haditengerészet nem elégedett meg a delfinek idomításával, hanem kis lékeket vágtak hátul a koponyájukon, elektródákat vezettek be az agyukba, és stimulálták azt. Így elérték, hogy a delfin gyakorlatilag úgy működött, mint egy távirányítós játék, ha megnyomtak egy gombot, balra ment, ha ey másikat, jobbra stb.
Aztán problémák adódtak, és meg kellett szabadulniuk a csapattól, így elpusztították a delfineket, amiket aztán a franciáknál mosott partra a tenger.
Ennyit a fiction részéről, mert ezt nyilván nem ismerték el, ergo nem is bizonyítható.
De ha jól tudom, egy halott delfincsapatot valóban partra vetett a tenger Franciaországban, tehát elképzelhető, hogy valóban kísérleteztek velük.

A könyv kapcsán ötlött fel bennem a gondolat, hogy a neurointerfészek építése során eddig talán fel sem merült az élő anyag használata.
Most úgy néz ki a dolog, hogy a páciens fejére negyvenháromezer vezetéket raknak. A végén már ki se lát alóla.
Aztán a felfogott jeleket számítógépen dolgozzák fel, megpróbálva kitalálni, hogy mit is akart az agy. (Ugyanis pl a mozgás gondolatainak leképezése minden agyban kicsit máshogy történik. Ha pl valaki tolószékbe kényszerült, az agy alkalmazkodik ahhoz, hogy a láb irányításával próbálkozni a már nem sok értelme van.)
Amennyiben azonban sikerülne létrehozni egy valódi neuronhálót (élő szövetből), az tulajdonképpen úgy osztályozhatná az adatokat, mint egy perceptron-rendszer. Adaptív, gyors, és a kimenő információ biztos, hogy pontos lenne.
Csak arra akarok utalni, hogy az androidok agya talán nem pozitron-alapú kell, hogy legyen.

[James]

A gondolat-irányítású szimulátort azért még túlzásnak érzem egy kicsit... annyira azért nem egyszerű a gépet és az emberi agyat összekapcsolni.

Tesség utánnakeresni a 'neuro-interface' és 'brain-computer interface' címszavaknak. Majd ha megtalálom, belinkelem, olvastam erről egy jó cikket, meg láttam egy dokumentumfilmet, amelyben egy fickó implantátumokat szereltetett magába, ő volt az első (a végén hogy sajnálta, hogy meg kellett válnia tőlük), gondolj bele tv-kapcsoló, villany-kapcsoló csak egy gondolat . Persze ez még nem igazi gondolatolvasás, pusztán egy gondolatra adott testi/idegi reakció leolvasása A szimulátor is ugyanezen az elven működött, ráadásul tartós koncentráció szükséges hozzá, hogy a karikákon keresztülvezesd a gépet

[Merras]

Azt már régebb óta csinálják, sőt emberrel is tesztelték, méghozzá oly módon, hogy a gondolataival irányította a szimulátort. A legújabb, hogy egyre jobban kezdik megismerni a patkány genetikai struktúráját, képesek egyes jellemzőit 'átállítani'. Így tenyésztettek bátor patkányt, amely öngyilkos módon kirohan a ragadozó elé a veszélytől nem félve, és gyáva patkányt, amely a sarokba húzódott mikor a ragadozó a közelben volt. Valamint néhány patkány életét sikerült nagyon nagy mértékkel meghoszabítani, a patkányon kívűl, még a tyúkot, és a majmokat szokták ilyen kísérletekre leginkább felhasználni.

A gondolat-irányítású szimulátort azért még túlzásnak érzem egy kicsit... annyira azért nem egyszerű a gépet és az emberi agyat összekapcsolni.

[James]

Nem tudom már hol olvastam róla pár hete, hogy amerikai kutatók sikerre vittek egy kísérletet - patkányok agysejtjeit klónozták, belenyomták egy tartályba, és megtanították repülőgépet vezetni.

Azt már régebb óta csinálják, sőt emberrel is tesztelték, méghozzá oly módon, hogy a gondolataival irányította a szimulátort. A legújabb, hogy egyre jobban kezdik megismerni a patkány genetikai struktúráját, képesek egyes jellemzőit 'átállítani'. Így tenyésztettek bátor patkányt, amely öngyilkos módon kirohan a ragadozó elé a veszélytől nem félve, és gyáva patkányt, amely a sarokba húzódott mikor a ragadozó a közelben volt. Valamint néhány patkány életét sikerült nagyon nagy mértékkel meghoszabítani, a patkányon kívűl, még a tyúkot, és a majmokat szokták ilyen kísérletekre leginkább felhasználni.

[Merras]

Nem tudom már hol olvastam róla pár hete, hogy amerikai kutatók sikerre vittek egy kísérletet - patkányok agysejtjeit klónozták, belenyomták egy tartályba, és megtanították repülőgépet vezetni.

[James]

Ha beléjük programozzák, biztos betartják(a saját értelmezésük szerint)

Nem feltétlenül, ha valóban intelligensek lesznek, a programjuk csak annyira számít majd, mint mondjuk a te esetedben a személyiség. Már ma is gyártanak robotokat, főleg Japánban, ahol az ott élők sokkal jobban bíznak bennük mint pl. a külföldi vendégmunkásokban, ezért szívesebben alkalmaznak robotokat. Az Európai robotika nagyon elmaradott. De ezek tényleg csak robotok, mégha a vázszerkezetük meg is próbálja leutánozni az emberi testet, mindössze néhány mechanikai alkatrész és hardver, kép- hang- és szagminta- felismerő érzékelőkkel és szoftverrel, bármilyen lenyűgözők is eszek a felismerő programok, közel sem olyan komplexek mint az emberi agy.
A nanotechnológia lehet az egyik kulcs. A mi testünk sejtjeit a gének programozzák be, a számítógép a 2-es számrendszert használja, ezzel szemben a biológia négy alapvető információt különböztet meg: ATGC, a gének úgy programozhatják a sejteket, hogy azok megfelelő sokaságba rendeződjenek. A természet a genetika terén digitális, míg az idegrendszerünk molekurális információtovábbítása a digitális/analóg. Az idegrendszer rendkívűl komplex, és szétágazó. Ma már léteznek elért eredmények az emberi agy és a számítógép közti közvetlen kommunikáció megvalósulása kapcsán, a tökéletes eszközök- pl. neurális interfész - megalkotása azonban várat magára, az agy modellezése már folyik, leginkább az IBM kék gén projektje kapcsán hallhatunk róla, amennyiben sikerül lemásolni, és mesterséges összetevőkkel helyetesíteni, az intelligens android valósággá válik. Egyes kutatók, szakemberek (pl Ian Pearson-s) szerint a tudatunk feltöltése egy virtuális valóságba 50 éven belül elérhetővé válik. A patkányok agysejtjeivel végzett kísérletek igazolni látszanak ezt a tényt, de valóban félelmetes lehetőség.

[orka]

Kérdés, hogy szükség van-e az emberi intelligeniával összemérhetû "aggyal" felszerelt, emberformájû "gépekre". Vagy külön kéne kezelni az intelligencia kérdését, és külön a testét. Pl. célzott testfelépítésre gondolok. Én látok fantáziát az autonóm intelligenciával felszerelt célszerûen megtervezett testû robotokban (Azt is el tudom képzelni, hogy mesterséges intelligencák, akár van autonóm testük, akár nincs, korlátozott vag teljes jogokat kapjanak - bár ez tényelg vad SF), de miért kéne pont emberformájúra építeni õket?

[kdegc]

Ha beléjük programozzák, biztos betartják(a saját értelmezésük szerint)