[marika]

Hitednél csak a mosolyod legyen tartósabb, erősebb


Minden befejezés végén és minden kezdet elején.

[marika]

...Amikor nincs ott a másik, akkor is úgy beszél róla, akkor is úgy írja le, mintha ott lenne. Ez a szerelem, amikor a másikat mindig magam mellett tudom. Amikor a távolléte is biztonságot ad. Amikor a párnán akkor is ott érzem a másikat, ha nincs is ott....
(szép gondolat. Kár, hogy ez nem igaz. Vagy csak nagyon rövid ideig tart No, mindegy... ez a virágok sorsa is... leszakítják, vázába teszik és elhervad )

[marika]

Ha megtanulsz élni, rájössz, hogy nem is olyan egyszerű.
Ha okos vagy, akkor csak élsz, nem gondolkozol minden jón, és minden rosszon, mert az maga az ÉLET.

[marika]

"Esti heverészve olvasott; váratlanul Graham Greene-novellákat, pedig nem szerette Greene cinizmusát, de mikor olvasáskor odáig ért, hogy ez eszébe jusson, akkor a novellának is eszébe jutott ez, ami így mint erő mutatkozott, a novella erejének."

[marika]

Csak az a veszteség amit pénzért nem lehet megvásárolni."

Szerkesztve marika által: 03 February 2008 - 19:51 PM

[marika]

Szeretni annyit jelent, hogy igazat adunk annak, akinek nincs igaza. /Martin du Gard/

[marika]

"Van egy barátom, akivel általában egyszerre élünk át lelki mélypontokat. Olyankor alig beszélünk és már csaknem az utolsókat rúgjuk. Egymásba."
- ismeretlen

[marika]

"- Ne értsenek félre - folytattam. - Az intelligencia az emberiség egyik legnagyobb adománya. De a tudásra való törekvés túlságosan is gyakran kiszorítja a szeretetre való törekvést. Ezt éppen mostanában fedeztem föl. Fogadják el hipotézisként: az intelligencia, ha nem képes arra, hogy szeretetet adjon vagy elfogadjon, szellemi és erkölcsi összeomláshoz, neurózishoz, sőt esetleg pszichózishoz vezet. Az önmagával eltelt, befelé forduló értelem, mint önző végcél, kirekesztve az emberi kapcsolatokat, csak erőszakhoz és fájdalomhoz vezet… Amikor csökkent értelmű voltam, sok barátom volt. Most egy sincs. Ó, ismerősöm sok van. Rengeteg. De nincs egyetlen igazi barátom sem. Nem úgy, mint a pékségben volt. Nincs a világon egyetlen barátom sem, aki jelentene nekem valamit, vagy akinek én jelentek valamit. - Észrevettem, hogy a beszédem egyre érthetetlenebb, és valami könnyűség volt a fejemben. - Ez így nincs rendjén, ugye? - erősködtem. - Úgy értem… mit gondolnak? Azt gondolják, hogy ez… ez rendjén van?"
Charie monológja a
"Virágot Algernonnak" c. könyvből

[marika]

"Az agresszió az a magatartás, amellyel egy állat érvényesül szociális környezetében. Eredménye a szociális rangsor, amely lényegében megszabja, ki és milyen sorrendben jut hozzá a fennmaradáshoz vagy a szaporodáshoz szükséges erőforrásokhoz (táplálkozó-területhez, táplálékhoz, búvóhelyhez, fészkelőhelyhez, nemi partnerhez stb.), illetve, mennyire képes az erőforrásokat (például az utódait) megvédeni. Ebben az értelemben az agresszió része az állatok normális magatartási repertoárjának."
(nem tudom ki mondta, de érdekes... mintha a táplálkozási csúcs tetején lévő emlősöknél is tapasztalt volna ilyesmit a gondos megfigyelő)

[marika]

"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás, és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... ...egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked... És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz... hogy valóban erős vagy... és valóban értékes."
Veronica A. Shoffstall