SFportal Sci-Fi Fórum: SFportal Sci-Fi Fórum -> Másról akartam írni,de ...

Néha bánom,hogy megtanultam annyira amennyire írni meg beszélni. Szerintem sokkal jobb lenne,ha nem tudnék még ennyire se. Akkor nem okoznék fájdalmat másoknak. Miért vagyok ilyen? Miért mondok ki olyan dolgokat amik másoknak fájdalmat okoznak? Végre ráleltem valakire,aki elfogad olyannak amilyen vagyok,sokmnindenben hasonlít reám,s mégse tudunk "rendesen" beszélgetni. Ismét,s ismét előjön az,hogy valamely mondatom után elkezdünk "veszekedni". vagyis nem veszekedünk,hanem letargiába,depresszióba esünk. Pedig igyexünk mindaketten,hogy ez ne forduljon elő. S a legrosszabb,hogy NEM tudjuk sikeressen megbeszélni. vagyis kielemezni a dolgokat,mert Ő elhallgat dolgokat. Félmondatokban beszél ilyenkor,vagy telyessen magába vonul.
Neki is megvannak az okai,de ÉN ezt nem tudom megérteni. még nem. Pedig igyexem.

Mert FONTOS nekem,hogy boldog legyél. Hogy melletem legyél,hogy foghassam a kezed,hogy hallhassam a hangod,hogy olvashassam az írásaid ...

Üdvözlettel Endre,Doroszló!

P.s.: Még hallasz rólam ...

***

"Always lived my life alone,
Been searching for the place called home.
I know that I've been cold as ice,
Ignored the dreams, too many lies.
Somewhere deep inside, Somewhere deep inside me,
I found ... the child I used to be
And I know that it's not too late
Never too late... "

Nessaja;Scooter