SFportal Sci-Fi Fórum: SFportal Sci-Fi Fórum -> Gyökértelenül - pillanatkép

Gyökértelenül
-pillanatkép-

Láthatatlan köpönyegve burkolózva bolyongok az emberek között. Lelkem helyén jóllakott féreg alszik. Kövéren, elégedetten folyik szét hájas teste. Mind szétrágta, elemésztette.
Üres szemgödörrel szemlélődök. Csak az agyam lát, a látóidegem, a szivem már nem.
Körülöttem szorgos kis manók futkosnak, üres, kötelesség-fejjel. Emeletes házakban nőtt, fura, penész virágok süttetik magukat az utcai padokon a napfénnyel. Szögletes szavakat hullatnak egymásra. Bámulnak rám. Nézik a levegőt. Én visszabámulok. Nézem szánalmas testüket.
Szolga asszony-állatok görnyedt háta kosarat cipel. Fejük felett láthatatlan ostor. Csak én látom. Nekem is volt. Ezt cseréltem le a köpönyegre.
Friss vagyok még a láthatatlanok világában . Nemrég tépte le fejemről az ostort a Nagyúr.
- Még a szolgám maradsz! – üvölti, és elém dobja a köpönyeget. Beburkolom vele mezitelen testemet. Szédülten kioldalgok a barlangból. Nem találom a helyem. Talán nincs is?? Még nem tudom.